Garda-tónál Hajóval, biciklivel, gyalog...
Lonato del Garda
A város története
Lonato neve a kelta Lona szóból származik, amely tavat jelent.
A bronzkorra nyúlnak vissza (Kr.e. 1800 körül) ezen a környéken az első lakott települések, amelynek maradványairól találhatunk információt a desenzanói múzeumban illetve Manerbán is. Ezek a terület mocsaras jellege miatt a tóparthoz közeli cölöpökre épült faházak voltak. Ezt követően a római korból találunk emlékeket, mint például azok a téglaégető kemencék, amelyeket a helyi elektromos transzformátor állomás kiépítése közben tártak fel.
A VII. és VIII. században a Longobárdok uralkodása alatt a városközpont kiterjeszkedett, paloták épültek, politikai jelentősége megnövekedett annyira, hogy amikor a Longobárdok királya 614 április 12-én meghal, kívánságára a helyi Szent János Bazilikában temetik el.
909-ben a magyarok hódítása idején elpusztul, majd újjáépítik.
Ezt követően megerősítik erődítménnyel és vastag falakkal.
A XI. és XII. században a veronai püspök majd Montichiari grófja a kormányzója.
A Guelfek és Ghibellinek majd a Scaligeriek harcainak gyakori színtere.
1516-ban a Velencei Köztársaság fennhatósága alá kerül, majd 1796-ban Napóleon vonul be győztesként a városba, azután hogy Wurmserben legyőzi az osztrákokat.
1859-ben Madonna della Scopertanál a piemontiak osztrákok feletti győzelme után hivatalosan is az Olasz Királyság részévé válik.
Ennek emlékére épült a torony, amelyet San Martino della Battagliában (battaglia=csata) találunk.
Lonato letölthető térképe pdf formátumban
Óváros
Desenzano felől érkezve rögtön feltűnik a magaslatra épült lonato-i erődítmény.
Ha felkanyarodunk a dombra, rögtön az első lehetőségen kell a központ táblát követnünk, ha szerencsések vagyunk ezen az utcán találunk szabad parkolóhelyet, ezek ingyenesek.
Sétánkat rögtön itt kezdjük, először jobbra az egyik kis mellékutcában egy régi templomra bukkanunk.
Chiesa di Sant' Antonio Abate
Az óváros legrégebbi temploma, már 1530-ban tesznek említést róla. 1880-tól kezdve itt őrzik a "Liliomos Madonna" freskót, amely egy csodáról tanúskodik, erről bővebbet a készülő Garda-tó hangos útikönyvben lehet hallani.....
Fondazione Ugo da Como
Sétánkat tovább folytatva jobbkéz felé felkanyarodunk a dombra, itt találjuk a Casa del Podestà-t- a velencei elöljáró házát, itt alapította meg Ugo da Como bresciai szenátor kulturális gyűjteményét.
Lonato 1441-től 350 éven keresztül velencei fennhatóság alatt volt.
A korabeli tárgyakkal és bútorokkal berendezett 1400-as évek közepén emelt épület egy XII. századi ritkaságokat is tartalmazó 50.000 kötetet számláló könyvtárral is büszkélkedik.
A múzeumként üzemelő ház nyitva tartása: minden nap 10- 12 és 14.30- 18.30 között. Belépőjegy: 6€ teljes, 3€ kedvezményes (12 éves kor alatt)
Vehetünk kombinált belépőt is: múzeum és vár együtt 8€ teljes, 5€ kedvezményes jegy.
Vár
A korabeli régi velencei épületek megtekintése után tovább felfelé a dombon találjuk a várat. A falazata kívülről körbesétálva is látványos és impozáns, egyike a legnagyobb lombardiai erődítményeknek, 180 méter hosszú, 45 méter széles.
Története a római birodalom korára nyúlik vissza, már akkoriban a dombtetőn védelmi épület állt. A barbárok inváziója alatt itt találtak védelmet a lakosok, a X, századi magyar kalandozásokat is átvészelte és egyre jobban megerősítették, míg végül igazi erődítménnyé vált.
Egymást cserélték a vár gazdái: Scaligeri, Montichiari grófja, Visconti, Gonzaga, Da Polenta, majd a milánói Sforzák, XIII. Lodovico király és természetesen Napóleon. A velencei fennhatóságra utal az oroszlán a bejárat felett.
Nyitvatartás: októbertől-májusig: szombat vasárnap 10 -12 és 14.30- 18.30 között. A többi hónapban minden nap 10-18.30. Belépőjegy: 5€ teljes, 2€ kedvezményes (12 éves kor alatt)
Madármúzeum
Gustavo Adolfo Carlotto köszönhető a gyűjtemény, 1926-ban hagyta egy veronai intézetre amely a Maguzzanói kolostorban helyezte el. 1989-ben vette meg a lonatói önkormányzat és a várban helyezte el a kiállítást.
Torony
A harangtornyot 1555-ben emelték, 1589-ben került rá az óraszerkezet. Eredetileg réz- ólomkupolát helyeztek a tetejére, de ez rendkívül sok karbantartási problémát okozott, míg végül az 1880-ban Antonio Tagliaferri építész -aki az Elöljáró Házán is munkálkodott- (Casa del Podestà) csipkézett párkánnyal ellátott falazatot emelt a tetejére.
Felmehetünk nyáron csütörtökön és szombaton 10-12 között, illetve egész évben minden harmadik vasárnap 10-12 között.
A harangtorony alatti téren lévő bárban sétánk végeztével ihatunk egy jó frissítő kávét a Pollonio kávézóban. (1€)
Bazilika
A Keresztelő Szent Jánosnak (a város védőszentje) szentelt Bazilikát 1738- 1780 között építették barokk stílusban. Ezen a helyen ez a harmadik templom, 1339-re nyúlik vissza az első.
A jelenlegi templom homlokzata Botticinói márványból készült. A felső részen balról jobbra a szobrok Szent Katalint, Szent Zénó, Szent Annone -t (Verona püspöke) és Szent Barbarát ábrázolják.
Palazzo deel Comune
Az 1700-as évekbeli épületben az önkormányzat
tartja üléseit a Celesti teremben.
Andrea Celesti velencei festő 1693-ban készült képe a pestisjárvány végének (1630) állít emléket.
Az előtte található oszlop a Velencei Köztársaság szárnyas oroszlánját ábrázolja.
Minden hónap 3. vasárnapján antik vásárt és bolhapiacot rendeznek a téren, ilyenkor számítsunk a szokásosnál is nagyobb tumultusra.
Római kemencék
Ha a belvárosban befejeztük a nézelődést, induljunk el Castiglione delle Stiviere irányába és keressük meg a római kemencéket. (Fornaci delle Romane)
A Kr. előtti II. századi rómaiak által használt kemencére a 80-as években a transzformátor központ építésekor bukkantak.
Nyitvatartás szombatonként délelőtt és előzetes foglaláshoz kötött, illetve minden hónap első vasárnapján foglalkozást tartanak és a belépés ingyenes!
