Garda-tónál Hajóval, biciklivel, gyalog...
Növények
A Garda-tó enyhe klímája kedvez a mediterrán flórának.
találkozhatunk itt az alábbi növényekkel ....
Citromfarmok
A tó környéke a legészakibb terület, ahol a szabadban teremnek citrusfélék olaszországban.
A gránátalma, szeptember-október táján érik, akkor könnyen felismerjük jellegzetes "almájáról".
A füge egyes fajtái kétszer is beérnek nyáron. Augusztusban biztosan találunk rajtuk ennivalót!
Citrusfélékkel sok helyen találkozhatunk a Gardánál. Mivel ez a növény fagyérzékeny, télen speciális takaróval takarják le a szabadban álló kisebb példányokat, ezt akár Desenzanóban a kikötőben is megfigyelhetjük, ha nem csak nyáron járunk arrafelé.
Passió gyümölcs, maracujának is hívják termését, a Golgota virág néven is ismert.
A medvetalp kaktuszt fichi d'India néven találjuk Olaszországban. Ha szedni szeretnénk, gondoskodjunk védőfelszerelésről, mert láthatatlan tüskéi a bőr alá fúródva sok kellemetlenséget okoznak!
Olíva- a bogyók október közepe táján kezdenek sötétre színeződni. Ha korán szüretelik, akkor zöld, ha éretten szedik le, akkor fekete.
Nerium oleander, azaz leanderek szegélyezik sok helyen az utakat, az autópálya desenzanoi kijáratától is végigkísérnek ...jellegzetes díszítő növényei a Garda-tavi településeknek. Mérgező, ezért vigyázzunk vele!
Naspolya (a képen a japán változat)
(latinul mespila) Közép-Ázsiából származó növény, a Fekete-tenger vidékén vadon is terem. Magyarországra valószínűleg olasz közvetítéssel került. A téli hónapok értékes növénye, gyümölcsének igen magas a C-vitamintartalma. Utóérő, a fáról leszedve frissen nem fogyasztható. Október végén, november elején kell szüretelni. Ha a fáján hagyják, hogy egyszer vagy kétszer megcsípje a dér, akkor édesebb lesz. Gyümölcsének magas pektin tartalma miatt zselé főzhető belőle.
Kaki, azaz datolyaszilva. Október-novemberben érik narancssárga, kissé fanyar gyümölcse.
Délen megszoktott, természetes látvány, de itt?
Mégis hogyan került a Garda-tóhoz a citrom?
Olaszországba az arabok közvetítésével került, a tónál a Gargnano-i ferences szerzetesek terjesztették el, ők Ligúriából hozták a citromfát.
A tó körüli enyhe klíma nem elég, télen védeni kell a szabadon nevelt növényt. Az 1600-as évekre tehetőek az első, citromültetvényeken látható oszlopos szerkezetek megjelenése. A kő(beton)oszlopok és fa tartószerkezet közé üvegtáblákat tesznek, hidegebb időszakban tüzet is raknak benne, hogy melegítsék a levegőt.
Többek között Gargnanóban, Limonéban, Tignaléban, Torri del Benacóban is megtaláljuk a jellegzetes építményeket. Egy betegség megtizedelte a növényeket, majd a mesterséges citromlevek elterjedése szorította vissza a termesztést, de újabban egyre több figyelmet szentelnek ezeknek a régi módszereknek és egyre több önkormányzat újíttatja fel a régi ültetvényeket.
A Bettoni grófi család (nagy földterületek tulajdonosa a környéken) olívaolaj és borkészítésen kívül a citromtermesztésben is járatos volt, csodaszép palazzójuk kertje Gargnanóban járván az útról is látható
Ha szeretnénk közelebbről látni hagyományőrző tradícionális ültetvényt, feltétlenül látogasd meg velem a családi tualajdonban lévő igazi működő gargnanói citromfarmot. Múzeum jelleggel működik még Tignaléban és Limonéban egy-egy ilyen régi citromfarm.
A veronai oldalon Torri del Benaco vármúzeumából is bejuthatunk az egyik leglátványosabb citromfa-kertbe.
Washingtonia filifera, vagy Phoenix canariensis elterjedt pálmák a tó partján, jól bírják a hideget.
Mediterrán pínea, vagy mandulafenyő
