Garda-tónál Hajóval, biciklivel, gyalog...
Peschiera del Garda
Fekvése
A Garda-tó legdélebbi pontján öblöt képezve találjuk Peschierát, amely Verona tartományhoz tartozik közigazgatásilag.
Itt ered a Mincio folyó, amely a tó vizét vezeti le Mantova irányába.
Az erőd 2017 július óta az UNESCO Világörökség része, Palmanova, Bergamo és Montenegro is része a Velencei köztársaság idején a XV. és a XVII.században (is) kiépült védelmi rendszernek.
Ez a hely maga az élő történelem, mindamellett könnyen bejárható és hangulatos a kis szűk utcácskákból álló óvárosa. A csatornák és hidak által "szétszabdalt" településnek teljesen egyedi jellege van.
Története
Már bronzkortól vannak maradványok, az első település nyomai Kr.e. 1500-1100-ra nyúlnak vissza. Gallok lakták a területet, majd Kr.e. 1.században megérkeztek a rómaiak, ők Arilica-nak hívták. Fontos állomása volt a katonai flottának, stratégiai pont a via Gallica-n, amely Bresciát köti össze Veronával.
A város fala a VI.századtól kezdve több lépcsőben épült ki, amelyhez hozzátettek, átépítették a Viscontiak, Gonzagák és Scaligeriek sokszor hozzátéve, átépítve, kihasználva a víz védelmi szerepét.
Velencei Köztársaság (Serenissima) fennhatósága alatt 1440-től megerősítették a védelmi rendszert a tó körül, amelynek része Peschiera erődített fala is. Ekkor már a tüzérségnek ellenálló falakat és bástyákat építettek. A fal legfontosabb része 1549-ben készült, Michele Sanmicheli és Anton Maria Lorgna által. Az erődített városkába két kapun kersztül lehetett bejutni, a bresciai (1551) és a veronai (1553) kapukon át.
A veronai kapun Peschiera címere (angolnák) mellett a velenceiek a Serenissima jelképét, az oroszlánt helyezték el, amelyet később Napóleon levésetett.
1815-ben megkezdődött Veronával, Mantovával és Legnagóval együtt az észak-itáliai Erődnégyszög kiépítése, amelynek segítségével az osztrák császári csapatok ellenőrizhették egész Észak-Itáliát.
A Habsburg katonai negyedben találjuk a hajdani lőszerraktárat és a tüzérség épületét is, amely ma Rendőrakadémia szerepét tölti be.
A falak tanúi voltak az Az 1848–49-es észak-itáliai forradalmi háborúknak, majd az erőd fontos szerepet kapott az 1859. június 24-i Solferinói csatában, amikor III. Napóleon francia császár és II. Viktor Emánuel szárd-piemonti király egyesült hadai I. Ferenc József osztrák császár seregével ütköztek meg. Az áldozatok óriási számának köszönhető a közeli Castiglione delle Stiviere-ben megalapított Vöröskereszt segélyszervezet látrehozása.
Látnivalók
-Canale di Mezzo
-Ponte dei Voltoni- XVI.századi íves híd
-Római romok
-Szent Márton templom
-Középkori épületek az óvárosban
-Szent Márk tér a velencei kormányzósági épülettel- később városháza
-Habsburg katonai negyed
Gondolázás
Marco Bussolengoi lakos, imádta Velencét és az ottani gondolákat, gyerekkori álma volt egy ilyen hajót kormányozni. 30 éves elmúlt, amikor új autó vásárlása helyett egy igazi gondolába fektetett, (egy gondola ára még használtan is meghaladja az új autóét) elvégezte a kőkemény velencei gondolavezető képzést, de a velencei lagúnák helyett a Garda-tó vízét levezető Mincio folyó által körbevett erőd romantikus falai, csatornái és hídjai között vezet végig minket.
És miért pont a itt gondolázzunk?
Mert a Velencei Köztársaság idején valóban volt itt gondolaállomás, így már csak fel kellett eleveníteni a helyi történelmi hagyományát ennek a vízijármű használatnak.
